Bármennyire is banálisnak tűnhet első ránézésre ez a kérdés, úgy döntöttem, hogy írok erről egy rövid bejegyzést, mert nem rég volt szerencsém egyik ügyem kapcsán szembesülni azzal, hogy az új Ptk. 3:102. § (1) bekezdése – mely szerint „A létesítő okirat módosításáról - ha az nem szerződéssel történik- a társaság legfőbb szerve legalább háromnegyedes szótöbbséggel dönt.” – több ügyvéd kollégámat is megvezetett.
Ügyfelem ügyvezetőváltást szeretett volna lefolytatni
a kéttagú kft.-ben mint többségi tulajdonos. Azonban tulajdonostársa, aki egyben az akkori
ügyvezető is volt, nem volt hajlandó ebben együttműködni vele. Az ügyvezetőt
azon elképzelésében, mely szerint az ő szavazatai hiányában nem hívható vissza
tisztségéből a hivatkozott Ptk. passzus alapján a jogi képviselője is
megerősítette.
A MEGOLDÁS RÖVID LEÍRÁSA NEM
JOGÁSZOKNAK:
A vezető tisztségviselőknek, így a kft. ügyvezetőjének
a visszahívásához/leváltásához nem szükséges a Ptk. 3:102. §-a szerinti
háromnegyedes szótöbbség, mivel a vezető tisztségviselő személyében történő
változás nem igényli a társaság létesítő okiratának módosítását.
Természetesen, ettől függetlenül a változásnak az
illetékes Cégbíróságra történő bejelentése során be kell nyújtani a
változásokkal egységes szerkezetbe foglalt létesítő okiratot (tehát a kft.
társasági szerződését is) hatályosított (naprakész) tartalommal. Az új vezető tisztségviselő személyének
átvezetése a társaság létesítő okiratán pusztán hatályosításnak minősül és nem
módosításnak. Az egységes szerkezetű létesítő okirat elkészítésében nem
jelent akadályt az, ha valamelyik tag nem működik együtt, mivel azt az eljáró ügyvéd
köteles elkészíteni és ellenjegyzésével ellátni, a tagok aláírását nem igényli,
bár szerepelhetnek rajta.
HOSSZABB LEÍRÁS SZAKMABELIEKNEK:
Az ügy folyamán rajtam kívül még két további kolléga
is be lett vonva konzultációra különböző irodákból, akik szintén elfogadták a
másik fél azon érvelését, hogy az ügyvezetőváltáshoz szükséges szavazati arány
megállapításánál a Ptk. 3:102. §-át kell irányadónak tekinteni. Azt hozzá kell
tennem, hogy a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (régi
Gt.) (amelyet később leváltott a 2006-os új Gt., amit pedig leváltott az új
Ptk.) 158.§-a még kifejezetten úgy rendelkezett, hogy a korlátolt felelősségű
társaságok ügyvezetőjének visszahívásához a taggyűlés legalább háromnegyedes
szótöbbséggel meghozott határozata szükséges.
Ennek ellenére nem tudtam ezzel az állásponttal
egyetérteni, már csak az ügyfelem érdekében sem.
Az új Ptk. a korábban hatályos a gazdasági
társaságokról szóló 2006. évi IV. törvényhez (új Gt.) hasonlóan felsorolja a
létesítő okirat kötelező tartalmi elemeit. Azok között kizárólag az első
ügyvezető (vezető tisztségviselő) szerepel. Tehát minden további személycsere
az ügyvezetői poszton önmagában nem igényli a létesítő okirat módosítását (a
tagváltáshoz hasonlóan).
Ezt erősíti meg a cégnyilvánosságról, a bírósági
cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 51. § (2)
bekezdés második mondata: "Az egységes szerkezetbe foglalt létesítő
okiratban hatályosítani kell azokat az adatokat is, amelyeket a törvény csak
alapítás esetén ír elő a létesítő okirat tartalmaként (pl. a kft. tagjainak
változása, az új vezető tisztségviselő
személye)." A vonatkozó kommentár rész szintén ezt az álláspontot
erősíti meg (nem minősül szerződésmódosításnak a kft. tag és ügyvezető
váltása).
Tehát elmondható az, hogy az új Ptk.
nem tér el a korábban az új Gt. által kialakított szabályozástól a tekintetben,
hogy melyik cégadat változás minősül a létesítő okirat módosításának és melyik
hatályosításnak. Így a vezető tisztségviselő leváltása és kinevezése továbbra
is egyszerű szótöbbséggel meghozható határozatot igényel.
ALTERNATÍV ÖTLETEK MÁSOKTÓL
Megoldási javaslatként merült fel egyik kolléga
részéről az, hogy az új Ptk. sokat vitatott 3:19.§ -át kellene alkalmazni az
ügyvezető leváltásához, amellett hogy elfogadjuk azt, hogy háromnegyedes
szótöbbséget igénylő határozattal váltható le az ügyvezető.
A Ptk. 3:19.§ (2) bekezdése sorolja fel azon személyek
körét, akiknek egyes döntések meghozatalából kizárásra kerülnek, nem
szavazhatnak. Ezen pontok közül az új Ptk.-val bekerült f) pont teszi lehetővé,
hogy a szavazásból kizárható legyen az, aki egyébként személyesen érdekelt a
döntésben, azaz érdeke fűződik a szavazás eredményéhez. Ezzel a szavazásra
jogosult többségi tulajdonos gyakorlatilag 100%-os szavazati aránnyal hívhatná
vissza az ügyvezetőt. Viszont ha úgymond bemegyünk ebbe az utcába, akkor abban
az esetben, ha a másik tag kívánt volna ügyvezetővé válni, ez hasonlóképpen megakadályozhatóvá
vált volna patt helyzetet teremtve mindaddig, amíg a felek nem egyeznek meg egy
teljesen független személy kinevezésében. Ami, lássuk be, adott esetben nagyon
nehéz lenne.
A javaslattal az a probléma, hogy Magyarországon
jellemzően a kkv-k legfeljebb 2-3 tagúak és természetes dolog az, hogy szavazó
tagoknak valamilyen érdeke fűződik a szavazás kimeneteléhez. Főleg, hogy a
gazdasági társaságok többségénél az ügyvezetés részben vagy egészben meg
szokott egyezni a tulajdonosi körrel.
Így a Ptk. 3:19 § (2) bek. d. vagy f. pontjának jelen esetben történő
alkalmazásával gyakorlatilag patthelyzetbe is kerülhet a cég, ha saját
tulajdonosi köréből kíván ügyvezetőt kinevezni vagy esetleg közeli
hozzátartozók köréből. Ha így közelítenénk meg a kérdést, akkor a magyarországi
kkv-k nagy többsége arra kényszerülne előbb vagy utóbb, hogy egy teljesen
kívülállót nevezzen ki családi vagy szűk körű vállalkozásuk élére. Úgy
gondolom, hogy semmiképpen sem lenne helyes ilyen esetekre a Ptk. 3:19. § (2)
bekezdés d) vagy f) pontjának alkalmazása, mert felesleges problémákat
generálna a piaci szereplőknek az esetlegesen ilyen irányba fejlődő
joggyakorlat.
Ezzel az állásponttal egybevág az ebben a cikkben ismertetett érvelése a Fővárosi
Ítélőtáblának a 14.Gf.40.069/2004/8. számú határozatában, amely még a régi 1997-es
Gt. égisze alatt került meghozatalra. Akkoriban még kifejezetten előírta a régi
Gt. (158.§), hogy kell a ¾-es szótöbbség az ügyvezetőváltáshoz, de számunkra
jelen esetben nem ez a része fontos, hanem az indokolás maga a tekintetben,
hogy „a Gt. hivatkozott szabálya nem értelmezhető olyan kiterjesztően, hogy az
ügyvezetői tisztséget betöltő tag a tisztségét érintő határozat meghozatalánál
nem szavazhatna, tagságából eredő szavazati joga erre tekintettel korlátozott
volna. A tag kizárási perekben kialakult bírósági gyakorlat szerint ugyanis az
ügyvezető tisztségének értékelése különbözik a tagi magatartás megítélésétől.
Erre tekintettel a tag csak akkor nem gyakorolhatja a szavazati jogát, ha a
határozat a tagi minőségével van összefüggésben. Abban az esetben, ha a
határozat az ügyvezető értékelésére irányul, a tag szavazhat, még akkor is, ha
ő az ügyvezető.”
Tehát az ismertetett határozat érvelése rögzítette,
hogy a magyarországi kkv-k jellegére tekintettel elkülöníthető a tagi érdekkör
az ügyvezetői tisztség betöltésétől, így megakadályozható, hogy személyes
ellentétek miatt, egy kkv működése teljesen megbénuljon.
Az nem ismert számomra, hogy a Tisztelt bírói kar
továbbra is irányadónak tekinti-e ezt az érvelést az új Ptk. hatálya alatt,
azonban számíthatunk arra, hogy a parttalan értelmezési lehetőségeknek
mindenképpen gátat fog szabni az átlátható és kiszámítható szabályozás
érdekében.